Másfél hónapig nem volt netem...Úgyhogy sokat agyaltam unalmamba, és kitaláltam ezt a blogot, ami a zene minden formájával fog foglalkozni. Ezalatt inkább azt értem, hogy főként minden zenei stílusba fogok információt megosztani.Eléggé változatos zenei ízlésem van, de biztos, hogy mindenki igényét ki fogom elégíteni a változatosságommal
Tényleg változatos lesz...Negatív véleménynyilvánítást nem fogadok el...Ha valakinek nem tetszik mit hallgatok, akkor ne olvasson. Ha nem ért egyet a véleményemmel azt megértem, de ha azt fikázza hogy miket hallgatok azt már nem...

Az első posztom az általam nagyon várt albumokról fog szólni, amik megbuktam, és személy szerint nem lettek jók...Remélhetőleg nem csak én fogom így gondolni.

Apocalyptica - 7. Symphony

Véleményem szerint ez az album...Nem találok rá szavakat...Valami förtelmes. Már a Worlds Collide albumnál is érezni lehet, hogy egyszer eltérnek az egyedi csellós hangulatvilágtól, de hogy ennyire...Tucatmetál zene lett belőle...Az albumon egyetlen egy számot se bírtam végighallgatni....Semmi cselló nem volt benne, vagy ha volt is, akkor azt elnyomta a többi hangszer...Sajnálom ezt a bandát, de viszont a régi albumait ugyanúgy hallgatni fogom, mint rég.

Linkin Park - 100 Suns

Ugyanaz, mint a fentebb említettnél...A Minutes of Midnight albumnál már érezhető volt, hogy valami változott...És ezen az albumon...Kiteljesedett. Amikor meghallottam az egyik számot ezen az albumon...Azt hittem valami szar popzenét hallgatok. Az első két album egyértelműen zseniális volt, a Reanimation album is jó volt, egy két kevésbé jó számmal, és még a Jay-Z-s album is jó volt de ezek...Nem hiszem el, hogy idővel minden jó banda eladja magát a médiának...Sajnos ez mostanság eléggé sok bandára igaz...De viszont itt azért egy két szám megmaradt a jó kis régi Linkin Parkos hangzásba.

Rammstein - Liebe Ist Für Allen Da

Rammstein...A németek nagyon jók az industrial, és a rock műfajba, és minden más zenei stílusba is megállják a helyüket, de sajnos őket is eléri a divathullám, és eladják magukat a médiának...
A Rammstein pont azért volt olyan szerethető, mert bolondak voltak, egyedi, elvont hangulatvilágú zenéi voltak, meg persze bolondok is, elég csak a Bück Dich koncertfelvételére gondolni. De a zenéjük már semmilyen értelembe se tűnik ki a tucatzenék közül...Semmi se maradt meg az eredeti hangzásokból, olyan egyszerű nem Rammstein lett...Nincs mit szarozni ezen, szar lett...Sokat vártunk az új albumra, és megint nagyot koppantunk...Bár lehet ez csak az én véleményem.

Combichrist - Making Monsters

Ez már egy kevésbé ismert előadó, és műfaj. Az industrial Techno legfőbb alakjai voltak...De a zene, amit most ki mertek adni a kezükből...Nem tudom behatárolni sehova...Valami pop és techno közé bekeverhetrő trágya. Nem tudom mi történik a kedvenc előadóimmal, de ha mindegyikkel ez lesz...Viszont itt is maradt egy két szám a régi hangzásba szerencsére...Bár ez nem kárpótol attól, hogy ez a banda is tucat szar lett...A Today We Are All Demons album zseniális lett, nagyon jó számokat raktak össze, de akkor mért változott meg az együttes egy évre rá könyörgöm?! Nincs mit kertelni ezen...

Dir En Grey - Uroboros

A Japán Rock zene kezd egyre jobban betörni Magyarországra is, és sokan kezdték el divatból hallgatni, meg hogy a J-Rock az Emóból született megy egyéb marhaságok. De nem ez a lényeges most.
A Dir En Greynek olyan egyedi beteg japán hangzása volt, amit egyetlen másik bandába se hallottam, még japánba se. Beteg, bizarr, kegyetlen, és elvetemült. Talán így tudnám jellemezni őket is, meg a külsejüket is.
De az elvetemültségük úgy látszik alábbhagyott...Elpuhultak, és már csak tucat Death metalt játszanak, és sajnos egyre több az angol szám is rajtuk...A Dum Spiro Spero albumukra is igaz, amit nem olyan rég dobtak ki...Egy sima Death Metal lenne, ha nem látnám a klippet, hogy japánok...És a klippjeik is elpuhultak...Pont az volt az egyik amiért szerettem, mert olyan elvont beteg klippeket csináltak de mára...Ez már nem japán ez már nagyon is amcsi szar let...

Ektomorf - Redemption

Ez az Banda sok értelembe különbözött egy átlagos Trash metal bandától. Egyrészt mert minden tagja roma volt, ami tudtom szerint az egyetlen roma metál banda a világon, másrészt meg a romaságukat úgy tudták bele vinni a zenéjükbe, hogy nem megutáltatták magukat, hanem megszeretteték. A Romungro nevű számuk egyértelmű bizonyíték rá, hogy lehet igényes roma zenét is csinálni, nem csak undorító mulatóst, meg diszkós szart...A magyar albumok, személy szerint nem váltak a kedvencemmé, viszont minden angol albumot örömmel hallgattam, másrészt azért is, mert néhány számukba eredeti nyelven énekeltek, amivel igazán feldobták, és eléggé sok roma stílusú hangzást is belevegyítettek a zenéjükbe. De sajnos ennek végeszakadt...Amint kiadták a Whats Does Kill Met tucatzene lett ez is...Végighalgatva azt az albumot, meg ezt is, semmi külömbséget nem látok a számok között...Másrészt meg az Im a Czigany számukkal leírták magukat előttem...Mert azt ordíbálni hogy cigány vagyok egy metál zenébe...Ez azért jóval eltér a Romungro nevű számuktól, amibe ugyanúgy a származáukról énekelnek, de nem ilyen alpári módon...

Tatu - Happy Smiles

Még mindig kérdés előttem, hogy a Wanted! albumnevet mi a francért cserélték le a Happy Smilesra...De nem is ez a legnagyobb problémája ennek az albumnak...Elszörnyülködtem, amint végighallgattam...A Tatunak egyedi hangzása volt...Az Acid finom keveredése a poppal, és a zseniális szövegekkel, egyértelműen siker volt, pluszba még rájátszottak némileg a lezbikusságukkal, pedig elméletileg az egyik tagnak vannak gyerekei is. De a lényegre térve...Ez hogy a francba lehet Tatu?! Semmi nem maradt meg az eredeti hangzásból, ez valami förmedvény...Valami pop Techno mit tudom én mi a tököm lett belőle, csupa béna klippel...Pedig a Not Gonna Get us, meg a Dangerous And Moving klippje olyan mélyen megragadt bennem, hát még a többié de ez...Sajnos az ő fényük már kihunyt...